 Mi magyarok mindig is vallottuk, hogy Magyarország egy különleges hely, ahol a különleges helyekhez méltóan egyedülálló események szoktak történni. De azt már józan ésszel igazán nem gondolhattuk, hogy 2009 tavaszán a gazdaságirányítás (szándékosan nem gazdaságpolitika!) területén – az előző hét esztendő gyakorlatához igazodóan – továbbra is felrúgjuk a közgazdaságtan alaptörvényeit. Ezen megállapítás azonban önmagában kevés. Egy megállapítást kultúrkörökben – kivéve kormányszóvivő – egyrészt bizonyítani illik, másrészt az előidéző okokat a „kinyerhető” tanulság érdekében részletesen elemezni. Nos, „Magyar válság” ide-oda és „Világválság” a tetejébe; a borzalmas huzavonák és szánalmas hatalmi alkuk eredményeként létrejött, PR célokból szakértőnek és válságkezelőnek egyaránt nevezett Bajnai-kormány megalkotta a válságkezelés sajátos magyar változatát.
A világon mindenütt felerősödött a hazai vállalkozások versenyképességének növelése az export termelés és a belső fogyasztás fokozott ösztönzése. A jegybankok kivétel nélkül hihetetlenül alacsony mértékekre szállították le alapkamataikat annak érdekében, hogy a vállalkozások működtetéséhez szükséges forgóeszközök és a piaci részesedés növelését előszolgáló beruházások finanszírozásai biztosítottak legyenek.
Jó, jó, mondhatjuk erre; a pénzügyi világválság kirobbanásakor mi már egy sajátos magyar válságot éltünk meg és ezáltal nem voltunk abban a helyzetben, hogy a gazdaság dinamizálásával foglalkozzunk. A válasz azonban csak formálisan tartalmaz részigazságot. Amennyiben a magyar gazdaságpolitika hosszú éveken keresztül az elvonások folyamatos emelésével tönkreteszi, sőt egyes szektorokban ezáltal teljesen megszünteti a magyar vállalkozások versenyképességét, akkor előbb-utóbb el kell jussunk egy fordulóponthoz, mert nincs már tovább lefelé! Innentől kezdődően már csak a gazdaság élénkítésén keresztül lehet többletforrásokat megteremteni. A kérdés most már csupán csak annyi, hogy ezt a fordulatot mikor fogjuk átélni? A patrióta gazdaságpolitikáról való letérés időpontját pontosan ismerjük. A neoliberális gazdaságpolitika hatalomátvétele pecsételte meg a magyar gazdaság sorsát.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hiába állt ki mindig amellett az alapigazság mellett, hogy a termelést kell ösztönözni, a magyar piacot és árut kell védeni és az ezáltal megtermelt GDP növekményt lehet évről-évre elsősorban beruházni, másodsorban pedig az államadósság csökkentésére felhasználni. Mai kijelentésünk is az, hogy gazdaságélénkítés nélkül nincs válságkezelő program! A válságot további adók kivetésével, meglévő adókulcsok megemelésével, háttérszabályok a vállalkozások számára hátrányos átrendezésével nem lehet megoldani. Azonnali, gazdaságélénkítő cselekvéssorozat nélkül az ország tartós recesszióba süllyedhet. A jelenlegi gyakorlat azonban az államadósság továbbnövekedését jelenti, ami egyre jobban mélyíti a válságot. A Bajnai-kormány által 2009 évre érvényesített adó és járulék módosításai elenyésző hatásúak a gazdaság kifehérítése és dinamizálása tekintetében. A 2009-re elfogadott költségvetési politika a túlélés és csőd elkerülés azon politikája, amely nem szakít azzal a liberális gyakorlattal miszerint a kisvállalkozók és az alacsonyjövedelműek többlet terhelésének fokozásával kívánja a pillanatnyi költségvetési hiány célt szolgálni.
Több ok támasztja alá, hogy elsősorban a 2009-es intézkedésekről beszéljünk, hiszen a válságkezelés önmagában egy olyan kategória, amely az azonnali beavatkozás szükségességét hirdeti. Egy válságban lévő országot irányító kormány nem érvelhet azzal, hogy milyen zseniális elképzelései vannak a jövő évre, majd azt követően közép- és hosszútávra, különösen akkor, amikor alig kilenc hónap múlva esedékes a rendes országgyűlési képviselő választás. Egy ilyen helyzetben a kormány csak akkor válik hitelessé, ha azonnal, a válság megoldását hatékonyan szolgáló intézkedéseket tud bevezetni.
Nos, e tekintetben érdemes a 2009-re elfogadott módosításokat szemügyre venni:
Közszférát érintő intézkedések:
● Kettő évre befagyasztják a közszféra bruttó bértömegét.
Vélemény: Az intézkedés hatásfok nélküli, csupán csak PR célokat szolgál. A bértömeg növekmény megtakarítása az államháztartás tekintetében elenyésző. Nem a bértömeget kellett volna befagyasztani, hanem a létszámot radikálisan csökkenteni, ami a párhuzamosságok megszüntetésével az öncélú intézmények felszámolásával és a közigazgatás racionalizálásával érhető el. A cél egyértelmű; nincs közigazgatási reform és a következő kormány költségvetését azonnal meg fogja terhelni az elkerülhetetlen elbocsátásokat kísérő felmondási és végkielégítési bértömeg.
● Megszűnik a 13. havi illetmény, helyette egy általános ösztönző-rendszert vezetnek be.
Vélemény: A 13. havi illetmény megszüntetése ebben a gazdasági helyzetben indokolt, az ösztönző rendszer bevezetését pedig már jó ideje meg kellett volna tenni.
● Csökkentik az önkormányzati támogatásokat.
Vélemény: Az önkormányzatok törvényben előírt közfeladatok ellátását végzik és már sokadszor esnek át forrás-szűkítésen. Az intézkedés egyértelműen az önkormányzati szféra egy részének ellehetetlenülését fogja előidézni és emellett csökkenteni fogja az önkormányzatok megrendelői pozícióit a vállalkozások irányába. Egyértelműen nem a gazdaság élénkítését szolgálja.
Nyugdíjrendszer változásai:
● Átütemezik év végére a 2009-re tervezett nyugdíjkorrekciót.
● 2009-ben nem fizetik ki a 13. havi nyugdíj második felét.
Vélemény: Takarékossági intézkedés, amely egyrészt igazolja a liberális gazdaságpolitika továbbélését, másrészt szűkíti a keresletet és ezáltal nem szolgálja a gazdaság élénkítését.
Változások a szociális rendszerben:
● 10 százalékkal csökken a táppénz.
● Két évre rögzítik a családi pótlék összegét, a korhatár 23-ról 20 évre csökken.
● Fokozatosan megszüntetik a gázár- és távhőkompenzációt.
Vélemény: Mindhárom változás a szociális rendszerben tovább szűkíti az alacsony keresetűek vásárlóerejét, amely ismét fogyasztáscsökkenéshez fog vezetni.
● Felfüggesztik a lakástámogatásokat.
Vélemény: Egyértelműen az építőipar iránti kereslet csökkenését fogja előidézni.
Egyéb kiadáscsökkentő intézkedések:
● A tömegközlekedés támogatásának csökkentése, a kedvezmények felülvizsgálata.
● A közmédia támogatásának csökkentése.
● Az EU-s agrártámogatások nemzeti kiegészítésének csökkentése 2010-ben.
Vélemény: Magyarország válságból való kilábalásának egyik legfontosabb pillére a mezőgazdaság talpra állítása, a feldolgozóipar újrateremtése és új export piacok megszerzése lehet. Az EU csatlakozás legfőbb hibája a mezőgazdaságot érintő kvóták elfogadása és a magyar gazdákat negatívan diszkrimináló támogatási rendszer elfogadása volt. Ezen tovább szűkíteni és a nemzeti forrásokat csökkenteni ismét a külföldi érdekek kiszolgálását jelenti.
Változások az adók és járulékok terén:
Pozitívum:
● 5 százalékos munkaadói járulék-csökkentés a minimálbér kétszereséig.
● Az SZJA alsó sávhatára 1,7 millióról 1,9 millió forintra emelkedik.
Negatívum:
● Az általános forgalmi adó mértéke 20 százalékról 25 százalékra emelkedik. (18 százalékos kulcs bevezetése a tejre, tejtermékekre, pékárukra és a távfűtésre.)
● Jelentős mértékű jövedéki adóemelés az élvezeti cikkeken kívül az üzemanyagokra is.
Állami takarékossági intézkedések:
● A miniszterek és államtitkárok fizetése 15 százalékkal csökken.
● Felére csökken az állami vezetők külföldi útjainak napidíja.
● Nem válthatják meg pénzzel az állami vezetők ki nem vett szabadságát.
● Maximálják az állami cégek vezetőinek fizetését.
● Csökkentik az állami cégek igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak illetményét.
Vélemény: Az intézkedések, a „kisember” irányába szóló PR intézkedések, összhatásuk az államháztartás tekintetében nem jelentős. Mégis, azon a véleményen vagyunk, hogy ezen intézkedések helyesek, csak felmerül a kérdés, hogy a 7 éve tartó dőzsölést miért nem lehetett elkerülni, vagy jóval előbb megszüntetni?
Összefoglalva:
Az európai országok válságkezelő gyakorlata mindenhol gazdaságélénkítő intézkedéseket vezetett be. A válságot alapvetően a gazdaság dinamizálásával lehet csökkenteni, a gazdaság ösztönzését kell a középpontba állítani. Csak így oldható meg a másik két feladat is, a költségvetés egyensúlyának megőrzése és az ország iránti bizalom visszaszerzése. Úgy tűnik, hogy a magára túlságosan sokat költő államapparátus saját kiadásait továbbra sem tudja kellő mértékben megkurtítani.
A válságkezelés sikerességéről, vagy sikertelenségéről objektív mérőszámok állnak rendelkezésünkre. Nem a szempilláját sűrűn rebegtető, az ország érdekeit percenként felemlítő, halk szavú miniszterelnök kijelentései az egyetlenek, amelyek meggyőzhetnek arról, hogy jó úton járunk, avagy sem.
Mint tudjuk, a tények makacs dolgok és azok közül álljon itt egy pár adat kommentár nélkül:
● Csökken az ipari termelés Magyarországon, a termelés volumene az év első négy hónapjában 23,5 százalékával csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva.
● Az I. negyedévben 3,2 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom az előző évhez képest.
● Átlagosan 3,4 százalékkal drágítja a lakossági gáz árát a júliusi 5 százalékpontos áfaemelés. A köbméterenkénti országos átlagár 136,38 forintra emelkedik, de a TIGÁZ ügyfelei egy forinttal többet fizetnek majd az energiahordozóért, miközben Európában mindenütt csökken a gáz ára a lakossági és ipari fogyasztók esetében is.
● A munkanélküliség elérte és meghaladja a 10 százalékot.
● A GDP visszaesés mértékének prognózisa folyamatosan romlik, jelenleg már 6,7 százalék.
2009-ben tehát ismét nem beszélhetünk adócsökkentésről! Ami történt az valójában egy közgazdasági handabandázás, amely szerint, ha az eddig is kirívóan magas élő munkaerő terhelést minimális mértékben csökkentjük, akkor az a feketegazdaság kifehérítésén keresztül dinamizálni fogja a gazdaságot. A vállalkozói szféra számára valóban 55 milliárd forintos éves szintű javulását eredményezik a bevezetésre került szabályok. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a kb. 700 ezer magyar mikro- és kisvállalkozó családi pénztárcáját ugyanúgy megterhelik az Áfa emelés, a jövedéki adóemelés és a kedvezmény megvonás tételei. Valójában az állam egy minimális mértékű adó átrendeződés során összességében adóterhelés emelkedést vezetett be. Csak a jövedéki adóemelés mintegy 70 milliárd forint adótöbbletet eredményez, az Áfa emelés mintegy 110 milliárd forint költségvetési bevételt jelent.
A címben foglalt állítás sajnos bizonyítható: válságkezelés helyett öncélú hatalomgyakorlás folyik Magyarországon. A gond az, hogy ennek a számláját is mi magyar vállalkozók, magyar emberek fogjuk megfizetni.
Budapest, 2009. július 02.
dr. Vereczkey Zoltán |