|  |
|
|
A termékdíj módosítás sorsa |
|
Az Országgyűlés őszi ülésszakán kezdték tárgyalni a képviselők a kormány gazdasági kabinetje által már elfogadott törvényelőkészítést a termékdíjak kiterjesztéséről. A tervek szerint a 2005. januárjától a termékdíjköteles áruk köre a személyautókkal, valamint az elektromos és elektronikai termékekkel bővült volna. Emellett változást javasolt a környezetvédelmi tárca a csomagolóanyagok termékdíjának szabályozásában is. E szerint aktuális a 2004. elején felvetett, “darabalapú” termékdíj koncepciója, ami az eldobó-italcsomagolásokat érintené, és szintén 2005. januártól vezetnék be. Az egyes csomagolóanyagok termékdíj-tételeinek növekedése ösztönözné majd a gyártókat visszagyűjtő és újrafeldolgozási rendszerek kiépítésére. Egyébként az elhasználódott elektronikai és elektromos termékek visszavétele kötelezővé válna, és ugyancsak szeretnék megteremteni a roncsautók szervezett begyűjtését és bontásának rendszerét.
Hová kerül a termékdíj?
A termékdíj 2005-től a központi költségvetésbe folyik be, és ebből a keretből támogatja majd az állam a hulladékgazdálkodási programokat a tervek szerint.
Versenyhátrányt okoz-e a termékdíj?
Szakemberek szerint versenyhátrányba kényszerítheti a cégeket a termékdíjtörvény tervezett módosítása, ugyanis ez alapján a szénsavas üdítők és ásványvizek 30 százalékát 2005-től többutas, azaz visszaváltható palackokba kell tölteni, majd kötelező növelni évenként ezt az arányt. Független versenyjogászok véleménye szerint is a többutas palackozórendszerrel nem rendelkező vállalkozások emiatt versenyhátrányba kerülhetnek, mert csak milliárdos beruházással tudnák teljesíteni az előírást.
Emellett a kiskereskedelmi multik is tiltakoznak a tervezet ellen, akiknek az ingyenes nejlonszatyrokra vonatkozó előírás jelentene milliárdos kiadást. A műanyag zacskókra darabonként 3-25 forintos termékdíjat vetnének ki. Azonban ennek ellenére sem várható a papírból készült zacskók elterjedése, ugyanis az ezek előállítási költsége 5-6-szor magasabb, mint a műanyag zacskóké, és ráadásul a vásárlók is jobban kedvelik a műanyag zacskókat.
A módosításnak egyenlőre csak a sör- és borforgalmazók örülnek, ugyanis ezzel kiszoríthatják a piacról az olcsó dobozos termékeket.
A küzdelem állása 2004. szeptember 15-én:
A korábbi tervekkel ellentétben az autók után nem kellene termékdíjat fizetni, nem vonatkozna a hígítókra és az oldószerekre, viszont kiterjesztenék a már említett elektronikus és elektromos termékekre. A zöldtárca javaslata szerint a roncsautók ügyét termékdíj helyett az importautókra kivetett regisztrációs díjak terhére kellene megoldani. A jogszabály ekkor a csomagolóanyagokra, a gumiabroncsokra, a hűtőberendezésekre, a hígítókra és oldószerekre, az üzemanyagra és egyéb kőolajtermékekre, az akkumulátorokra, valamint a reklámhordozó papírokra vetne ki termékdíjat.
A súly vagy darabszám kérdése?
Amíg a környezetvédelmi minisztérium a darabszám alapú termékdíjjal ösztönözné az élelmiszer-feldolgozókat a minél kevesebb eldobható csomagolású termék gyártására, addig a szakma inkább az egyszer használatos csomagolások begyűjtését szorgalmazza, mert szerinte felesleges szembemenni a fogyasztói szokásokkal, márpedig az emberek egyre inkább az eldobható dolgokat veszik.
A tárca és a feldolgozók között vita van arról is, hogy mit vállaltunk az EU-csatlakozási szerződésben. Az előbbi szerint 2005-re az italok 50 százalékát visszaváltható csomagolásban kell forgalmazni, utóbbiak szerint viszont arra vállaltunk kötelezettséget, hogy az anyagokat 50 százalékban újrahasznosítjuk.
Az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége felkérésére egyébként brüsszeli elemzők hatástanulmányt készítettek a javaslatról, amelyből kiderült, hogy a módosítás nem oldaná meg a visszagyűjtési problémát.
A küzdelem állása 2004. október 4-én:
Nem lesz ún. szatyor- és palackadó
Az eredeti tervekkel ellentétben nem kerül be a termékdíjak módosításáról szóló javaslatba a visszaválthatóság ösztönzését célzó, eldobható műanyag palackokra vonatkozó szigorú szabályozás, nincs már szó a palackok kötelező visszagyűjtési arányairól sem, és kimaradnak a reklámszatyrokra vonatkozó előírások is.
Az Országgyűléshez beterjesztett végleges javaslat alapján az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékben (20 %-kal) emelkednek viszont a csomagolásra vonatkozó díjtételek, és termékdíjat fognak kivetni az elektronikai termékekre, miközben a hígítók és oldószerek kikerülnek ebből a körből.
Az elektronikai termékek esetében a feldolgozás költségei sem azonosak, így a termékdíj sem lesz egységes. A hagyományos telefonkészülékek esetében például 90 forint, a mobiltelefonokra viszont 1000 forintot kellene fizetni a kormány javaslata szerint.
A küzdelem állása 2004. október 8-án:
Habár a termékdíj bevezetése ugyan növeli a gyártók költségeit, a háztartási kisgépek piacán jelenlévő nagy márkák mégis örömmel fogadták. Ugyanis az új teher miatt eltűnhetnek a boltokból az árakat az elmúlt években jelentősen leszorító no-name távol-keleti termékek. Ezek a cégek sokszor okoztak már galibát, mert a készlet értékesítése után több esetben is eltűntek, így a garanciális kifogásokat nem lehetett érvényesíteni velük szemben.
A küzdelem állása 2004. október 20-án:
A kormány mégis az eldobható italospalackokat és műanyag szatyrokat sújtó darab alapú termékdíj bevezetése mellett döntött. Annak ellenére, hogy a kabinet elvetette ezt az indítványt szeptember végén, mégis befutónak látszik, ugyanis a kormány által benyújtott tervezet több parlamenti bizottságon már nem jutott át.
A piaci szereplők többsége ellenzi a darab alapú díj bevezetését, és az ásványvíz- és üdítőital-gyártók az eldobható csomagolású termékek árának emelkedésére számítanak.
Az iparág érdekvédelmi szervezetei készek versenyjogi aggályaik miatt az államfőhöz fordulni előzetes normakontrollt kérve.
A küzdelem állása 2004. október 22-én:
AZ előzetes normakontroll mellett, az Európai Bizottsághoz fordulnak az élelmiszeripari szereplők a versenyjogi aggályaik miatt, ha a parlament elfogadja a darab alapú termékdíjról szóló javaslatot. Ugyanis becslések szerint az érintett 150 élelmiszeripari vállalatnak 2012-ig összesen mintegy 60 milliárd forintjába kerülhetne a díjfizetés és az újratöltő kapacitások kiépítése. |
|
|
|
|
| |
|
KAPCSOLÓDÓ |
Jogszabály |
|
|
|