Az Európai Unió regionális politikájának célja a gazdasági fejlettség különbségeinek mérséklése, melyhez a Strukturális Alapokból nyújt támogatást az elmaradott térségek felzárkóztatása érdekében. A közösség legjelentősebb bővítése 2004-ben ismét a hátrányos helyzetű régiók szaporodásához vezetett. A 8 új kelet-közép-európai tagállam gazdaságának együttes fejlődési üteme 2000. és 200. között ugyan kétszer akkora volt, mint a 25 tagállamé összesen, ennek ellenére részesedésük az előállított GDP-ből meglehetősen szerénymértékű a területi és lakónépességi arányhoz viszonyítva. Az ezredforduló óta valamennyi új tagországban nőtt a régiók közötti gazdasági egyenlőtlenség, viszont kedvező, hogy egyre többen élnek magasabb jövedelmű térségekben. A legnagyobb teljesítményt nyújtó és a legalacsonyabb fejlettséget mutató régiók területi elhelyezkedése jól körülhatárolható. A leggazdagabbakban a szolgáltatási szektor állítja elő a bruttó hozzáadott érték legnagyobb hányadát, a leginkább elmaradottak döntő többsége pedig agrárorientációjú.
A kelet-közép-európai régiók gazdasági teljesítménye
A 2004. május 1-én az Európai Unióhoz csatlakozott 8, korábban szocialista berendezkedésű kelet-közép-európai állam (Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) három évtizeddel azelőtti, közel azonos gazdasági teljesítménye az ezredfordulóra jelentősen differenciálódott. A gazdasági szerkezet átalakulása az egyes régiókat másképpen érintette. Az átalakulás vesztesei elsősorban a bányászattal, a kitermelő- és nehéziparral, az egyoldalúan mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vidékek lettek, miközben a fejlett infrastruktúrával, jó közlekedési kapcsolatokkal, képzett munkaerővel rendelkező térségek vonzották a befektetőket.
A 8 tagállam 39 régiójának gazdasági fejlődési üteme eltérően alakult, így a fejlettségi színvonalban meglévő különbségek 2004-re tovább növekedtek. Ebben a vonatkozásban országonként a lengyel régiók teljesítménye közötti eltérés volt a legkisebb mértékű: a legfejlettebb Mazowieckie és a leginkább elmaradott Lubelskie között 2,2-szeres. Ezzel szemben Magyarországon pedig – a 2000. évi 2,9-szeres értékhez képest – 2004-re 3,1-szeresére nőtt a legszegényebb és a leggazdagabb terület fejlettségbeli különbsége. A régiók gazdasági egyenlőtlensége nemcsak a 8 új tagállam együttesét tekintve nőtt, hanem valamennyi országban külön-külön is.
Kelet-Közép-Európa gazdasági térszerkezetének az a jellegzetessége, hogy a legnagyobb teljesítményt produkáló és a legalacsonyabb fejlettséget mutató régiók elhelyezkedése meglehetősen jól körülhatárolható. A 8 állam tíz legfejlettebb régiója négy országban található. Ezek a régiók általában a fővárosokat magukba foglaló térségek (Praha, Bratislavsk kraj, Közép-Magyarország, Mazowieczkie) vagy azok közelében helyezkednek el (Csehországban: Stǿedni Çechy, Severov chod, Jihov chod, Jihozápad), illetve az unióhoz korábban csatlakozott államokkal határosak (Szlovénia, Nyugat-Dunántúl). A lengyel Opolskie kivételével a legszegényebb régiók mindegyike az unió keleti határa mentén található. Területi fekvésük koncentrált, közülük 7 fekszik Lengyelországban, 2 Magyarországon, egy pedig Szlovákiában.
A magyar régiók teljesítménye nemzetközi kitekintésben
A magyarországi régiók 2000. és 2004. között különböző fejlődési pályát írtak le, így a közöttük meglévő – nemzetközi viszonylatban is meglehetősen szembetűnő – gazdasági, társadalmi és infrastrukturális különbségek jórészt fennmaradtak. A magyarországi regionális folyamatok egyik jellegzetessége a termelőerők erőteljes területi koncentrációja, amely a vizsgált időszakban sem állt meg. 2000-ben az ország bruttó hazai termékének 43 %-a, az uniós csatlakozás évében viszont már 44,5 %-a képződött a központi régióban. Közép-Magyarországon 2000. és 2004. között a GDP folyó áron 63,7 %-kal gyarapodott, ami a kelet-közép-európai régiók között a legmagasabb növekedési ütemet jelentette. Mindezek következtében a Budapestet és Pest megyét magába foglaló területi egység megtartotta helyezését az újonnan csatlakozott országok legmagasabb jövedelmű régiói csoportjában és felzárkózott a 25 tagúra bővült közösség átlagos fejlettségű térségei közé. Ezzel együtt állandósult a közte és az ország leginkább elmaradottabb régiója közti fejlettségbeli különbség.
A Nyugat-Dunántúl az ország második legfejlettebb régiója, a GDP ugyanakkor hazai viszonylatban itt bővült a legszerényebb mértékben. A határ menti térség relatív versenyképessége nemzetközi kitekintésben mérséklődött. Helyezése a kelet-közép-európai fejlettségi rangsorban – a magyar régiók közül egyedüliként – romlott, a vizsgált időszakban 3 cseh régió is megelőzte. Az egy lakosra jutó GDP alapján harmadik legmagasabb jövedelmi pozíciót elérő Közép-Dunántúlon ugyanakkor felgyorsult a gazdasági fejlődés, köszönhetően annak, hogy a régió északi megyéjében, Komárom-Esztergomban az elmúlt években jelentős termelési értéket előállító ipari vállalkozások telepedtek meg, illetve a meglévők tovább bővítették kapacitásukat. (Az egy főre jutó GDP alapján 2005-ben Budapest után az ország legfejlettebb megyéje lett.) Közép-Magyarország 2000-hezviszonyítva 2 helyezést javított az újonnan csatlakozott országok régióinak fejlettségi rangsorában, 2004-ben közte és Nyugat-Dunántúl között csupán egy csehrégió helyezkedett el. A többi magyarországi régió még kelet-közép-európai összevetésben is kevésbé fejlettek csoportjába sorolódott. 2000. és 2004.között felzárkózásuk ugyan megindult, a fejlettebb területi egységektől való lemaradásuk azonban még így is jelentős maradt. A kevésbé fejlett hazai régiók közül az észak-magyarországi nemzetközi rangsorban elfoglalt pozíciójának javulása érdemel említést, amely döntően a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében történt gépipari és vegyipari fejlesztések eredménye.
|