 Soros György szerint az amerikai gazdaság még egy jó ideig visszafogottan teljesít, ezért nem szolgálhat a világgazdaság motorjaként. A globalizáció legnagyobb nyertesét, Kínát elkerülte a válság, ezért könnyen átveheti az Egyesült Államok világgazdasági szerepét – mutatott rá a magyar származású üzletember a Közép-európai Egyetem (CEU) szervezésében a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadás-sorozata záró értekezésében pénteken.
Soros György a CEU-s előadás-sorozat ötödik előadásában a második világháború óta a legnagyobb megrázkódtatásnak ítélte a 2008-ban kitört pénzügyi válságot, amely azért nem járt a harmincas évekéhez hasonló összeomlással, mert mesterséges lélegeztetést alkalmaztak a gazdaságra. Soros szerint azonban korunk problémája nagyobb kiterjedésű lehet, mint korábban: 1929-ben az USA teljes hitelállománya a GDP 160 százaléka volt, 2008-ban viszont mar a 365 százaléka, nem számolva az előző krízis idején meg teljességgel ismeretlen származékos papírokkal.
Az amerikai üzletember szerint elképzelhető, hogy a most látható fellendülés gyorsan kifullad és 2010-ben vagy 2011-ben újabb válságot jeleznek majd a görbék. Éppen ezért ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kedvező trend elrugaszkodott a valóságtól. Mint mondta: „a legtöbben még most sem fogták föl, hogy ez a válság egy korszak vége, míg mások, mint jómagam, nem tudták előre jelezni a visszaesés mértékét”.
Soros szerint az egypólusú világrend nem eresztett gyökeret, a most kialakuló újat pedig biztosan nem az Egyesült Államok vezeti majd, legalábbis nem az eddigi léptekben. A pénzügyi szakember szerint a múlt század második felében kialakult nemzetközi pénzügyi rendszer – élén az IMF-fel es a Világbankkal – eredendően féloldalas volt: a középpontban lévő, keményvalutával rendelkező, gazdag országok behozhatatlan előnyökre tettek szert a perifériákkal szemben. Az Egyesült Államok állt az egyre szabályozatlanabb, egyben egyre több szalon összekapcsolt gazdasági rendszer élére, tehát a világ pénzügyi központjából induló válság törvényszerűen rántotta magával a végeket is. Soros szerint a piaci fundamentalizmus felelős a válságért: a globalizálódó pénzügyi rendszer alapjaiban ingatag volt, mert arra a hibás következtetésre alapoztak, hogy magukra hagyhatjuk a piacokat.
Soros szerint a globális pénzpiacoknak globális szabályzókra van szükségük, míg a ma érvényben lévő szabályok a nemzetállami szuverenitáson alapulnak, a válság hatására ráadásul minden ország a saját gazdasága megmentése érdekében harcol. A piacok globalizálódása vonzó volt a nemzetgazdaságok számára, mert a határok lebontása megkönnyítette a pénzáramot, de visszafelé ez nem fog működni. Soros Európát hozta fel példaként, hogy rámutasson, nehéz meggyőzni az egyes országokat az egységes szabályok bevezetéséről.
Soros György úgy véli, a jelen pénzügyi válság legnagyobb vesztese az Egyesült Államok, míg legnagyobb győztese Kína lehet. Amerikát a pénzügyi és bizalmi krízis belülről rázta meg, míg Kínának legfeljebb az exportkilátásait fenyegette, politikai, gazdasági, pénzügyi rendszerét nem. A befektető szerint a válság nyomán összeomlott az USA – és a dollár mint vezető nemzetközi elszámolási eszköz – vezette, az amerikai fogyasztás által hajtott globális kapitalizmus, és komoly kihívóra talált az „államkapitalizmus” kínai modelljében. Kína nem demokratikus, így a vezetés mesterségesen is képes fenntartani a kívánatos, 8 százalékos gazdasági növekedést, a népesség pedig hajlandó feláldozni az egyéni szabadságot a stabilitás és a gyarapodás érdekében. Ugyanakkor nem tekinthetjük természetesnek Kína sikerét, egy világméretű lassulás visszahúzhatja gazdaságát. „Kína kisebb gazdaság, a világgazdaság is lassabban megy majd előre” – emlékeztetett Soros.
Soros rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak fel kell adnia korábbi – az első az egyenlők közt elvére alapozott – világpolitikai törekvéseit és olyan nemzetközi együttműködés élére kell állnia, amelyben mind Kína, mind a fejlődő országok azonos jogokkal bírnak. Mind az Obama elnök által hozott szemléletváltozást, mind a G20-tárgyalasokat kedvező lépésnek tekinti ebbe az irányba. Ugyanígy Kínának is fel kell ismernie, hogy nyitottabb, az egyéni szabadságokat inkább tisztelő társadalmat kell építenie, hiszen növekedése érdekében javítani kell nemzetközi elfogadottságán. |