A szakképzés néhány évvel ezelőtt elindult reformja új filozófiát, szerkezeti megoldásokat és jobban tervezhető pályaképet is jelent.
A rendszerváltozás után mostohagyermekként kezelt oktatási terület igencsak szétzilálódott, mire elkezdődött a konszolidáció, majd pedig a konkrét reformok korszaka. Már jó ideje igaz az, hogy szakmát vagy a szakmunkásképzőknél, vagy érettségi után az iskolarendszeren belüli vagy azon kívüli képzéseken lehet szerezni.
A szakközépiskola már nem ad szakmát az érettségivel, ennek az ideje tehát kitolódott. A leggyengébb láncszem minden bizonnyal a gyakorlat volt, és a szerteágazó, bonyolult Országos Képzési Jegyzék (OKJ). A képzési jegyzékben szereplő szakmák száma tavaly jelentősen csökkent, tisztult a kép, a képzések alapja a kompetencia és a modularitás lett, és végre elindulhattak az első Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) is.
A jövőben tehát aki szakmát szeretne szerezni, az vagy iskolarendszeren belül (elmélet az iskolákban, gyakorlat a TISZK-eknél), vagy képző cégeknél (amelyekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak) teheti ezt meg, az előrelépés az, hogy lényegesen egyszerűbben, mint korábban.
A hasonló szakmák egymásra épülnek, vizsgáik is egymáshoz igazodnak, rövidebb idő alatt lehet ugyanarra a szintre eljutni, hisz modulokat megspórolva hamarabb tehetők le a megfelelő vizsgák. Lehet részképesítéseket is szerezni, ha arra van szükség, amitől szintén egy könnyebb lépés a szakma megszerzése. Könnyebb belépni a rendszerbe akár végzettség nélkül is, könnyebb vizsgát tenni, és úgy épül fel a szerkezete, hogy átjárhatóbb is lett.
Ha egy érettségiző szakmá(ka)t kíván szerezni, akkor leül, az OKJ-t a kezébe veszi, és megtervezi, hogy milyen pályát szeretne befutni, ehhez milyen képesítéseket kell megszereznie, majd ezekhez a szakmákhoz megkeresi a munkaügyi központoknál, iskolák, cégek hirdetéseiben vagy épp az interneten a megfelelő képzéseket.
Ha van három éve a tanulásra, akkor szinte bármilyen területen két vagy akár három egymásra épülő jó szakmát is a kezébe kaphat. |