2005. november 1-jétől álláskeresési támogatás váltotta fel a munkanélküli járadékot, a nyugdíj előtti munkanélküli segély pedig beépült az álláskeresési segélybe. Az új ellátási forma az első három hónapban az előzőnél jóval magasabb juttatást garantál. Ezzel egyidejűleg megszűnt a 2003-ban bevezetett álláskeresést ösztönző juttatás. 2006. januárjától pedig már a munka nélkül maradt vállalkozók is jogosultak járadékra.
1991-ben kerültek bevezetésre a munkanélküli ellátások, azóta azonban a megállapítás és folyósítás feltételei folyamatosan szigorúbbak lettek, megszűnt a pályakezdők munkanélküli segélye, az előnyugdíj, ez utóbbi helyett nyugdíj előtti munkanélküli segélyt lehet igényelni. 2003-ban vezették be az álláskeresést ösztönző juttatást, 2006-tól pedig már a vállalkozók is jogosultak munkanélküli ellátásra, vállalkozói járadékra.
A munkanélküli ellátórendszer 2005. november 1-jétől hatályos átfogó módosításának elsődleges célja a munkára ösztönzés erősítése volt. A munkanélküli ellátó rendszer helyébe az álláskeresők támogatási rendszere, a munkanélküli járadék helyébe pedig az álláskeresési támogatás lépett. Az álláskeresési járadék és az álláskeresési segély a támogatás új rendszerének az elemei. Ezzel párhuzamosan megszűnt a nyugdíj előtti munkanélküli segély, és az álláskeresést ösztönző juttatás.
Azonban ez utóbbinak a jól bevált elemeit megtartotta a törvény, hozzá igazította az álláskeresők járadékának a rendszeréhez és beépítette az álláskeresési segélybe.
Változás, hogy az intenzív álláskeresés az új támogatási rendszerben már a támogatás folyósításának kezdetétől alapfeltétel. A nyugdíj előtti munkanélküli segély beépült az álláskeresési segély rendszerébe, a munkanélküli fogalmát helyett pedig megjelent az álláskereső fogalma.
Álláskeresési járadék
Az eddigi munkanélküli ellátó rendszer átalakult az álláskeresők támogatási rendszerévé. Ugyanis a munka nélkül maradt ún. álláskeresők támogatásként álláskeresési járadékot igényelhetnek. Ez a járadékrendszer ösztönöz az állások felkutatására és a munkahelyek, munkaalkalmak elfogadására. Ezt elsősorban úgy akarja megvalósítani a szabályozás, hogy az ellátás összege az idő múlásával fokozatosan csökken.
Álláskeresési járadék azt a személyt illeti meg, aki
· álláskereső,
· az álláskeresővé válását megelőző négy éven belül legalább 365 nap munkaviszonnyal rendelkezik,
· rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, továbbá táppénzben nem részesül, és
· munkát akar vállalni, de önálló álláskeresése nem vezetett eredményre, és
· számára az illetékes munkaügyi központ sem tud megfelelő munkahelyet felajánlani.
Ahhoz, hogy az álláskereső részére egy napnyi járadékot folyósítsanaka 5 nap munkaviszonyban töltött idő szükséges, így az álláskeresési járadék folyósításának legrövidebb ideje 73 nap, a leghosszabb ideje pedig 270 nap.
A munkanélküliség első hónapjaiban jóval nagyobb az esély az újbóli elhelyezkedésre, mint a tartós munkanélküliség esetén. Ezt figyelembe véve a törvény az álláskeresési járadék folyósítási idejét két szakaszra bontja:
· Az első szakaszban, amelynek időtartama a folyósítási idő fele, de legfeljebb 91 nap, az álláskeresési járadék összege a korábbi átlagkereset 60 százaléka, fix összegű alsó és felső határ mellett. A járadék alsó határa a kötelező legkisebb munkabér 60 százaléka, a felső határ a kötelező legkisebb munkabér 120 százaléka.
· A második szakasz a hátralévő jogosultsági napokkal egyezik meg, azaz maximum 179 nap. Az álláskeresési járadék ebben a szakaszban egységesen a kötelező legkisebb munkabér 60 százaléka.
Amennyiben a korábbi átlagkereset a járadék alsó határánál alacsonyabb, a járadék összege mindkét szakaszban megegyezik az átlagkeresettel.
A járadék folyósításának kezdő napja megegyezik a munkaügyi központnál való jelentkezés napjával. Amennyiben azonban a munkaviszonyt az álláskeresővé válást megelőző 90 napon belül a munkavállaló rendes felmondással, vagy a munkaadó rendkívüli felmondással szüntette meg, álláskeresési járadék csak a munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható.
Az álláskeresési járadékban részesülő személy nem folytathat kereső tevékenységet a járadékfolyósítási időszakban, az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzés kivételével.
Az elhelyezkedést ösztönzi az a rendelkezés, amely szerint, ha a munkanélküli az álláskeresési járadék folyósításának ideje alatt teljes, vagy legalább napi négy órás határozatlan idejű munkaviszonyt létesít, és munkaviszonya folyamatosan fennáll, kérelmére a járadékfolyósítási időből még fennmaradó időtartamra járó juttatás felét egy összegben ki kell fizetni. Ilyenkor a folyósítási időből még hátralévő időszakot úgy kell tekinteni, mintha az álláskereső álláskeresési járadékban részesült volna.
Álláskeresési segély
Az álláskeresést ösztönző juttatás és a nyugdíj előtti munkanélküli segély helyébe 2005. november 1-jétől az álláskeresési segély lépett. Erre a juttatásra jogosultak:
· Azok az álláskeresők, akik 180 nap álláskeresési járadékra szereztek jogosultságot, és a járadék folyósítási idejét kimerítették, de még nem találtak munkát. A segély folyósítási ideje 90 nap, ha azonban az álláskereső elmúlt 50 éves, akkor 180 nap.
· Álláskeresési segélyt azoknak is meg lehet állapítani, akik az álláskeresővé válást megelőző négy éven belül rendelkeztek ugyan a korábbi szabályozás szerinti 200 nap munkaviszonnyal, de a feltételek megváltozása miatt nem szereztek jogosultságot álláskeresési járadékra. (Az új szabályozás szerint ugyanis legalább 365 nap munkaviszony szükséges a járadékra jogosultsághoz.) Ebbe a csoportba azok az álláskeresők tartoznak, akik a járadékjogosultsági feltételek mellett már 200 munkaviszonyban töltött nap után 40 nap munkanélküli járadékot kaphatnának, de a jogosultsági idő emelése miatt nem kerülnek be az álláskeresési járadékrendszerbe. Ők is 90 napig jogosultak a segélyre.
· A korábbi szabályozás szerint nyugdíj előtti munkanélküli segélyre jogosultak is igényelhetik az álláskeresési segélyt. Ők az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzéséig hátralévő időszakra kaphatják a segélyt.
A segélyezési rendszer természetesen kevésbé ösztönöz munkára, de ellenösztönző hatását minimálisra kívánták szorítani a jogalkotók. Ezért a munkavállalás nem jelenti automatikusan a segély azonnali elvesztését. Az álláskeresési segély folyósítása alatt is megengedett az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzés, de eltérően a járadékfolyósítás alatt végzett alkalmi munkavállalástól, az ebből származó kereset a segély folyósítását nem befolyásolja.
Vállalkozói járadék
Az egyéni vagy társas vállalkozók korábban nem voltak jogosultak munkanélküli ellátásra, ha munkanélkülivé váltak. A 2005. évi adómódosítások értelmében azonban ún. vállalkozói járadék illeti meg azt a munkanélkülit, aki
· a megelőző négy évben legalább 365 napig egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozóként tevékenykedett, és
· a tevékenysége folytatása alatt az ún. vállalkozói járulékfizetési kötelezettségének eleget tett.
A vállalkozói járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap. Öt nap járulékfizetési idő egy nap járadékfolyósítási időnek felel meg. A járadék összege az alapjául szolgáló jövedelem 65 %-a, de nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a 90 %-ánál, ugyanakkor nem haladhatja meg annak kétszeresét sem.
2005. januárjától a vállalkozókat is terheli járulékfizetési kötelezettség a fenti munkanélküli-ellátás fedezetére. Minden egyéni vagy társas vállalkozó az egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme után 4 %-os mértékű vállalkozói járulékot fizet. (A munkavállalók után a foglalkoztatók 3 % munkaadói járulékot, a foglalkoztatottak pedig 1 % munkavállalói járulékot kötelesek fizetni.) Mentesül a vállalkozói járulék fizetése alól az a vállalkozó, aki egyidejűleg heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll. A vállalkozói járulékot éves szinten a minimálbér után akkor is meg kell fizetni, ha a társas vállalkozónak nem fizettek jövedelmet és az adott év folyamán a megfizetett járulék nem éri el a minimálbér alapulvételével számított járulék összegét.
Tekintve, hogy a járadék folyósításának a 365. napi járulékfizetés az előfeltétele, a vállalkozói járadék leghamarabb 2006. január 1.-től igényelhető.
Bejelentési, visszatérítési kötelezettség
A munkanélküli ellátásban részesülő személy a keresőtevékenység folytatását legkésőbb a munkakezdést megelőző napon, a keresőtevékenység megszűnését a megszűnést követő napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni. Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő alkalmi foglalkoztatást nem kell előre bejelenteni, de az AM könyvet a munkanélküli-ellátás számfejtése előtt a munkaügyi központ kirendeltsége által megjelölt időpontban be kell mutatni.(Alkalmi foglalkoztatásnak minősül , ha a munkáltató ugyanazzal a munkavállalóval naponta, legfeljebb 5 egymást követő naptári napig, egy hónapon belül legfeljebb 15 napig, illetve egy éven belül legfeljebb 90 napig munkaviszonyt létesít.)
A jogalap nélkül felvett ellátást, ha arra az érintettet a felvételtől számított 180 napon belül írásban kötelezték, vissza kell fizetni. A 180 nap elteltét követően jogalap nélkül felvett ellátást akkor lehet visszakövetelni, ha a kifizetést az ellátásra jogosult vétkes magatartása idézte elő. Az, aki a munkanélküli halálát követően a munkanélküli ellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni. Ha a munkanélküli-ellátásban részesülő személy mezőgazdasági őstermelőként folytat keresőtevékenységet, köteles az adóévben felvett munkanélküli-ellátást visszafizetni. A munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlő esetben eltekinthet a jogalap nélkül felvett munkanélküli-ellátás visszakövetelésétől. Ezt a jogát az eljárás bármely szakaszában gyakorolhatja. A munkanélküli ellátás, valamint a vállalkozói járadék visszakövetelése esetén késedelmi pótlék nem számítható fel.
Ha a bíróság jogerősen megállapította, hogy a munkaadó a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkaadó köteles a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig az érintett részére kifizetett munkanélküli-járadék és annak járulékai összegét a Munkaerőpiaci Alap szolidaritási alaprészébe befizetni. A bíróság a munkaügyi központnak megküldi a jogerős határozatot, amely ennek alapján határoz.
A munkaadó és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül kifizetett ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli kifizetése a mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásnak következménye, és az ellátást az érintettől már nem lehet visszakövetelni. Ha a munkaadót vagy egyéb szervet és az ellátásra jogosultat egyaránt felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást a közrehatásuk arányában kötelesek visszafizetni, illetve megtéríteni. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kötelezik megtérítésre, illetőleg visszafizetésre.
|