1. A munkaviszony létesítése és bejelentése
A munkaszerződés alaki és tartalmi követelményeinek, az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás szabályainak, a munkaviszony bejelentésére és a tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzése általános követelmény. Vizsgálni kell továbbá, hogy a munkáltató kollektív szerződéssel rendelkezik-e, vagy vonatkoznak-e rá ágazati kollektív szerződés szabályai.
2. A napi munkaidő és a munkaidőkeret meghatározása
Munkaidőkeret meghatározása nélküli foglalkoztatásra az Mt. általános szabályai irányadók, azaz a munkaidő a munkanapokra egyenlően osztható be, rendes munkaidő mértéke teljes munkaidős foglalkoztatás esetén napi 8, heti 40 óra lehet. A fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti negyven óra lehet.
A teljes munkaidő mértéke – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi 12, heti 60 órára emelhető, ha a munkavállaló a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója (ld. Mt. 139.§ (2) bekezdés).
A munkáltató a munkaidőt a munkanapokra munkaidőkeret alkalmazása esetén egyenlőtlenül is beoszthatja. Ilyen esetben a törvényes napi munkaidő hossza 4 és 12 óra közé eshet. A munkaidő 4 órás alsó mértékére vonatkozó előírástól részmunkaidős foglalkoztatás esetén a felek megállapodása eltérhet (Mt. 120.§ (1) bekezdés).
A munkaidőt a munkáltató – napi munkaidő tartamának alapulvételével – főszabályként – legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti – idénymunka esetén legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti keretben is meghatározhatja (Mt. 118/A. § (1) bekezdése). Kollektív szerződés hosszabb munkaidőkeretről is rendelkezhet. Fiatal munkavállaló esetében egy hétnél hosszabb munkaidőkeret nem alkalmazható.
A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban kell meghatározni, amely alóla „helyben szokásos módon történő közzététel” sem jelent kivételt. A munkáltató egy hétre előre, írásban köteles közölni a munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztását.
3. A heti munkaidő mértéke
- A munkaidőkeret meghatározása nélkül 40 óra, rendkívüli munkavégzéssel együtt legfeljebb 48 óra lehet. A kereskedelemben és vendéglátásban nem jellemző készenléti jellegű munkakör esetén a heti munkaidő maximum 60 óra, rendkívüli munkavégzéssel együtt 72 óra lehet.
- Munkaidőkeret alkalmazása esetén a legfeljebb 48, illetve 72 órás heti munkaidőnek a munkaidő-keret átlagában kell teljesülnie. Ez az Mt. 124.§ (7) bekezdésének ismeretében azt jelenti, hogy a munkavállaló heti munkaideje hatszor tizenkét óra, azaz 72 óra is lehet egy adott héten (Mt. 119.§ (4) bekezdés).
4. Munkaközi szünet és napi pihenőidő
Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a 6 órát meghaladja, valamint minden további 3 óra munkavégzés után a munkavállaló részére – a munkavégzés megszakításával – legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkaközi szünet a munkaidő mértékébe – a felek eltérő megállapodásának hiányában – nem számít bele (Mt. 122. §). Fiatal munkavállaló részére legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani, ha napi munkaideje a 4,5 órát meghaladja.
A kereskedelemben és a vendéglátás területén leggyakrabban a többműszakos munkarendet alkalmazó munkaadók körében fordul elő a napi pihenőidőre vonatkozó előírások megsértése. A munkáltató a munkavállaló részére a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra pihenőidőt köteles biztosítani (Mt. 123.§ (1) bekezdés).
A pihenőidő szabálya alól korábban a felek megállapodása is tehetett kivételt, azonban az Mt. módosítását követően csak kollektív szerződésbeli megállapodás szerint és csak meghatározott esetekben csökkenthető.
A fiatal munkavállaló esetében a 123. § (1) bekezdése szerinti napi pihenőidő mértéke legalább tizenkét óra, ettől érvényesen eltérni nem lehet.
5. A heti pihenőidő mértéke és kiadása
A munkavállalót minimálisan megillető heti pihenőnap, illetve pihenőidő:
- munkaidőkeret meghatározása hiányában heti két teljes nap, melyek közül az egyik vasárnapra esik;
- munkaidőkeret esetén heti 40 órát kitevő megszakítás nélküli pihenőidő, amelybe hetente egy teljes naptári nap és havonta egy vasárnap beleesik. A pihenőidő mértékére vonatkozó követelmény ebben az esetben, hogy az a munkaidőkeret átlagában legalább 48 órát elérjen.
A felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatható részmunkaidős munkavállaló heti pihenőnapjának értelemszerűen nem kell vasárnapra esnie.
A pihenőidő összefont kiadása csak munkaidőkeret esetén lehetséges az Mt. 124. § (5) és (6) bekezdésében szabályozott alábbi módokon:
- kéthetente;
- kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta;
- idénymunka esetén, a felek megállapodása alapján legfeljebb kéthavonta;
- kollektív szerződés rendelkezése alapján
a.) a készenléti jellegű munkakörben,
b.) a megszakítás nélküli munkarendben,
c.) a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott,
d.) az idénymunkát végző munkavállaló esetében
legfeljebb hathavonta; azonban hat nap után egy pihenőnap kiadása minden esetben kötelező (Mt. 124. § (7) bekezdés).
A fiatal munkavállaló esetében a pihenőnapok kiadására vonatkozó fenti, az Mt. 124.§ (2)-(5) bekezdésében foglalt szabályok nem alkalmazhatók.
A pihenőnapokat az alkalmazott munkaidőkereten belül kell kiadni, tehát a munkaidőkeret meghatározásakor számolni kell a kiadandó pihenőnapokkal is.
Pihenőnapok, pihenőidő kiadása, számítása:
- pihenőnapnak minősül: a naptári nap nulla órától huszonnégy óráig tartó időszak, vagy három- és négyműszakos munkarendben, továbbá a megszakítás nélkül működő munkáltató, illetve az ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek eltérő megállapodása hiányában – a következő műszak megkezdését megelőző huszonnégy óra (Mt. 117. (1) bekezdés i.) pontja);
- pihenőidő lehet – munkaidőkeret esetén – a munkavégzés befejezése és a következő munkakezdés között megszakítás nélkül eltelt legalább 40 óra.
6. Hat nap munkavégzést követő pihenőnap
A fenti kötelezettséggel kapcsolatban az Mt-ben két esetben rendelkezik:
- pihenőidő összevont kiadásával kapcsolatban (ld. előző pont, Mt. 124.§ (7) bekezdés), valamint
- a vasárnapi munkavégzéssel összefüggésben (Mt. 124/A. § (3) bekezdés). Ez utóbbi szakasz arról rendelkezik, hogy a munkavállalókat vasárnap rendes munkaidőben foglalkoztató munkáltató havonta legalább egy pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap köteles kiadni, hat nap munkavégzést követően pedig legalább egy pihenőnap (pihenőidő) kiadására köteles.
A foglalkoztatást szabálytalannak kell tekinteni, ha a munkáltató a munkavállalót hat napon túl folyamatosan, pihenőnap biztosítása nélkül, rendes munkaidőben foglalkoztatja.
A fenti szabályok alól csak kollektív szerződés tehet kivételt az alábbi három esetkörben:
a.) a többműszakos,
b.) a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott továbbá
c.) az idénymunkát végző munkavállaló esetében.
Megszakítás nélküli munkarend meghatározásánál az Mt. 118.§ (2) bekezdése irányadó, tehát „megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha
a.) a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból az ott előírt időszakban szünetel és
aa.) a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy
ab.) a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható; vagy
b.) a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja.”
7. Vasárnapi rendes és rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés
Vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzést a munkáltató csak
- a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, vagy
- a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállaló esetében, továbbá
- a 124. § (5)-(6) bekezdésében meghatározott esetben (a pihenőnapok munkaidőkeretben történő összevonása esetén) rendelhet el (Mt. 124/A. § (1) bekezdés).
Ha a munkavállaló a fentiek alapján vasárnap végez munkát, számára az ezt közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzést a munkáltató rendelhet el. Ez alól az alábbi 5 esetben lehet kivételt tenni:
- a megszakítás nélküli, illetve
- a három- vagy ennél többműszakos munkarendben,
- a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben,
- a részmunkaidő esetén a felek megállapodása alapján rendes munkaidőben kizárólag szombaton és vasárnap foglalkoztatott, valamint
- az idénymunkát végző munkavállaló foglalkoztatását érintően (Mt. 124/A. § (4) bekezdés).
Vasárnapra elrendelhető rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatban a törvény nem tartalmaz speciális rendelkezést, illetve tilalmat.
A törvény nem adja meg a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltató fogalmát, az ide sorolható munkaadók körének meghatározását ezzel nagymértékben a bírói gyakorlatra bízza. A kérdés megközelítéséhez a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltató fogalma ad iránymutatást, mivel a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatókra a (2) bekezdés alapján a 125.§ (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni. A munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltató fogalmának analógiájával a meghatározásunk így szólna:
A munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül vasárnap rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a vasárnapi naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor (pl. virágüzlet, cukrászda, étterem, italbolt, benzinkút).
A „vasárnap rendeltetése folytán működő” munkáltatók körébe nem tartozó munkaadóra utalhat az a munkáltatói gyakorlat, amely alapján a munkaidő-beosztás szerinti vasárnapi munkavégzésre vasárnapi pótlékot fizetnek, az Mt. 149/A. § (2) bekezdésének b.) pontja szerint ugyanis a vasárnap rendeltetése folytán működő munkáltató erre nem köteles.
8. A munkaszüneti napi munkavégzés
Rendes munkaidőben történő munkaszüneti napi munkavégzés csak a megszakítás nélküli munkarendben vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére rendelhető el (Mt. 115.§ (1) bekezdés).
Rendkívüli munkaidőben történő munkaszüneti napi munkavégzés
a.) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy
b.) baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el (Mt. 127.§ (1) bekezdés).
Munkaszüneti napi munkavégzés díjazása:
a.) Havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére,
b.) teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül – távolléti díja illeti meg.
Munkaszüneti napon rendkívüli munkát teljesített munkavállalót – a fenti munkabéren felül – a rendkívüli munkavégzésre meghatározott (147.§ (3) vagy (5) bekezdés) ellenérték is megilleti (Mt. 149. § (1)-(2) bekezdés).
9. A rendkívüli munkavégzés és díjazása
Az Mt. 126. § alapján rendkívüli munkavégzésnek minősül:
a.) a munkaidő-beosztástól eltérő,
b.) a munkaidőkereten felüli, illetve
c.) az ügyelet és készenlét alatti munkavégzés, melyek törvényes mértéke évenként összesen legfeljebb 200, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 300 óra lehet.
A fiatal munkavállaló rendkívüli munkavégzésre (továbbá ügyeletre, készenlétre, illetve éjszakai munkára) nem vehető igénybe.
Rendkívüli munkavégzés esetén a munkavállalót rendes munkabérén felül az alábbi ellenértékek illetik meg:
- A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidő kereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke 50 százalék. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása előírhatja, hogy ellenértékként – pótlék helyett – szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál. Fontos megjegyezni, hogy a szabadidő csak a pótlék helyett biztosítható, az alapbér a munkaadó minden esetben köteles megfizetni.
- A munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett munka esetén a pótlék mértéke 100 százalék. A pótlék mértéke 50 százalék, ha a munkavállaló másik pihenőnapot (pihenőidőt) kap. Utóbbi esetben a pótlék mértéke csak 50 % erejéig váltható meg szabadidővel, a fennmaradó összeget a munkáltató köteles kifizetni.
- Az előzőektől eltérően a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként, a rendes munkabéren felül átalány is megállapítható.
A rendkívüli munkavégzés ellenértékeként biztosított szabadidőt, illetve pihenőnapot (pihenőidőt) – eltérő megállapodás hiányában – legkésőbb a rendkívüli munkavégzést követő hónapban, munkaidőkeret alkalmazása esetén pedig legkésőbb az adott munkaidőkeret végéig kell kiadni (Mt. 147.§ (1)-(5) bekezdés).
10. A nyilvántartási kötelezettség megsértése
Az Mt. 140/A. § 2006. január 1-jei módosításának megfelelően vizsgálandó a munkaidő-beosztás és nyilvántartás valósághű vezetése, valamint az irányadó tartalmi követelmények megtartása. |