A versenyképesség, a piaci helyzet – és rajtuk keresztül a vállalkozások jövedelmezősége – alakulásában jelentős szerepe van az árfolyamnak. Az árfolyam szintje, sávon belüli elhelyezkedése szinte leképezi a gazdaság állapotát, az árfolyam-várakozások pedig befolyásolják a különböző instrumentumok, mindenek előtt a kamatok alakulását. E fontos kérdésekben elengedhetetlen a vállalkozások véleményének ismerete, ezt célozta az MKIK októberi felmérése. Az MKIK Gazdaság és Vállalkozáselemző Intézet (MKIK GVI) a területi kereskedelmi és iparkamarák közreműködésével csaknem 12 ezer céget keresett meg a 2004. második félévi vállalati konjunktúra vizsgálatánál. A megkeresett cégek közül 1.527 cég töltötte ki a kérdőívet, elemzésünk válaszaikra épül.
A helyzet
1. A magyar gazdaságon belül ellentmondások tapasztalhatók a reálgazdasági és a pénzügyi folyamatok között. A magyar állam példájára a vállalkozások és a háztartások egyre nagyobb része adósodik el svájci frankban, euróban és jenben, ami azonban csak addig és akkor jó üzlet, ha feltételezhető, hogy a forint továbbra is változatlanul erős marad. A különböző pénzügyi mutatókban, az inflációban és a kamatszintben ugyanakkor ezekre a mozgásokra mintha elmaradna a válasz.
2. Ellentmondás mutatkozik az euró bevezetésének jelenlegi 2010-es kormányzati céldátuma és a rövid távú pénzpiaci fejlemények között is. A magyar gazdaság pénzpiaci sebezhetőségét az okozza, hogy a hitelesség megingása miatt egyre inkább a rövid távú pénzekre kell támaszkodni a finanszírozásban. Ennek részaránya ugyan nem túl magas, de rendkívül mozgékony, a kritikus intervallumban található és kizárólag a profit nagysága motiválja. A külföldi pénzügyi befektetők magyar állampapír-pakettjének 16-17%-át teszik ki az éven belüli lejáratú papírok.
3. A hitelesség megingására több jel is mutat. Több piaci elemző 2012-2015-re teszi az euró bevezetésének időpontját, a rövid lejáratú magyar állampapírokat csak magas reálkamat mellett jegyzik le kellő mennyiségben. A fiskális és a monetáris politika verbális intervencióként is felfogható megnyilvánulásai gyakorta szembe mennek egymással, így még a tartalmilag kevéssé eltérő megállapítások is szítják a feszültséget.
4. A fiskális politika felhígult, az államháztartás hiánya továbbra is magas.
A helyzeten valamelyest javít, hogy 2007 tavaszáig az EU elfogadta azt a számítási módszert, amely szerint a költségvetési hiány a nyugdíjalapokba történő befizetéssel korrigálható. A korrekció GDP-arányosan csaknem 1 százalékponttal mérsékli a hiányt. A javulás várhatóan erősíti a pénzügyi befektetők bizalmát, így feltehetően alacsonyabb hozammal is beérik.
A megszorítások rövid távú célokat szolgálnak és gyakorta felszínesek. A Kormány palettájáról hiányzik a jövőkép, a hosszú távon fenntartható növekedési és egyensúlyi pálya felvázolása, a megvalósításához szükséges szakaszok meghatározása, amelyekhez rendszerszerűen illeszkedhetnének a megteendő lépések, a különböző programok, javaslatok stb. Tartóssá vált – intenzitásában és nyíltságában változóan – a Jegybank és a Kormány közötti feszültség, ami tovább rontja a helyzetet és a hitelességet.
5. Miközben hazánkban egyre erősödik a nyomás a kamatok csökkentésére, a nemzeti valuta leértékelődésére, addig már a világ vezető bankjai (Bank of England, Fed, Bank of Japan) is emelik a kamatokat, minek következtében a magyar papírok már most csökkenő hozamelőnye akár meg is szűnhet.
6. A kamatcsökkentés mértékét és ütemét az árfolyam stabilitásához fűződő érdekek alapvetően befolyásolják.
Jelenleg az MNB-nek nincs hivatalos árfolyamcélja, de nyilatkozataiból az derül ki, hogy az euróra vonatkozó sáv 247-252 forint között helyezkedhet el. A folyó fizetési mérleg hiánya jelentős, ezért a forint bármikor gyengülhet, ami tőkebeáramlással ellensúlyozható. Privatizációból és külföldi tőkebefektetésekből azonban nem elégíthetők ki az igények, ezért van szükség portfólió-tőkére, amely viszont magas kamatfelár nélkül nem jön ide. Szakértők attól tartanak, hogy a jegybank óvatos lépéseivel olyan forró tőkét csalogat be, amely aztán hirtelen és nagyobb arányú kamatcsökkentéseket és –emeléseket kényszeríthet ki.
A magas kamatszint
1. A magas kamatok fő vesztese a vállalkozói szféra: drága a forráshoz jutás, a finanszírozási költségek emelkedésével csökken az eredmény, szűkül a mozgástér és a fejlesztések lehetősége. A magas kamat miatt, aki megteheti devizahitelt vesz fel.
2. A magas kamatszint – párosulva az árfolyam-politikával – különösen a kis- középvállalkozói szférát sújtja, amely legfeljebb csökkent mértékben rendelkezik védelmi instrumentumokkal.
3. A kis- és középvállalkozások egyre kevésbé képesek igénybe venni a nekik szánt konstrukciókat – hiába vannak a kedvezmények, ha nem képesek ellentételezni a magas kamatok hatását és így nem tudják kihasználni őket.
Az MKIK GVI egyik tavalyi felmérése szerint a túlzottan magas kamatszint három aspektusban is befolyásolja a vállalkozások hitelfelvételi és fejlesztési döntéseit – visszafogja a forgóeszköz hitelezést, míg a hosszú lejáratú fejlesztési hitelek felvételét bizonyos késéssel befolyásolja. A vállalkozások hitelkereslete a devizahitelek irányában tolódik el és a már hitellel rendelkező vállalkozások esetében csökken a hitelkereslet és a beruházási aktivitás. Ez utóbbi hatás annál inkább érvényesül, minél kisebb a vállalkozás hitelállománya, illetve minél kisebb maga a vállalkozás.
4. Kormányzati gazdaságpolitikai értékelés szerint a magas alapkamat miatt túlértékelt a forint, ami komolyan sújtja a kivitelre termelő cégeket, így előbb - utóbb elbocsátásokra, vagyis a munkanélküliség növekedésére kell számítani. Az olcsóbbá váló import pedig a hazai piacra termelő vállalatokat bünteti – indokolatlanul.
Infláció
1. Az infláció üteme lassul, és 2005-ben tovább mérséklődik. Januártól legfeljebb 5%-os pénzromlás várható. Ebben az esetben a 8-8,5%-ra csökkenő kamatszint is tekintélyes, 3% fölötti reálkamatot biztosítana.
2. Az uniós árkonvergencia lassú, hosszan tartó folyamat, más országok tapasztalatai alapján akár 10-20 évig is eltarthat, változó intenzitású inflációs nyomás mellett. Hogy az inflációs célkövetés mértékét reálisan határozhassa meg, a jegybanknak messzemenően figyelembe kell vennie a folyamat jellemzőit.
3. Az inflációs várakozások lehűtéséhez szinergiák sorozatára van szükség, számos szereplő és tényező együtthatásaként valósulhat meg. A főfelelős a jegybank, de egyedül nem képes megvívni az egész gazdaság csatáját, egyenrangú felek együttműködésére kell építenie az inflációs célok megvalósítását. Nem célszerű és nem is indokolt túlságosan nagy áldozatokat követelni a gazdasági szférától, egyoldalúan erőfeszítéseket tenni az inflációs várakozások gyors és jelentős csökkentésére. Komoly gazdasági áldozattal jár a magas kamat - erős forint kombináció, erről az útról mielőbb le kell térni.
4. Az infláció kontra kamat legjobb esetben közömbös összefüggést jelent, de kevéssé valószínűsíthető, hogy az infláció leépítése magas kamatlábra épülne. Ellenkezőleg: minél magasabb a kamatszint, annál inkább emelkednek az inflációs várakozások.
Árfolyam
Az elmúlt négy év alatt a monetáris instrumentumok, köztük az árfolyam alakulásában fontos szerepe volt a külföldi pénzügy befektetők kamat és árfolyam - várakozásainak. A folyamatot zömében a felértékelődés jellemezte, mivel az EU-tagsággal és az euró várható – bár egyre tolódó – bevezetésével járó előnyök egyértelműen vonzók a pénzügyi befektetők számára. A náluk jelentkező előnyök azonban a reálgazdaságban veszteségekkel is párosulnak.
· A 2003. decemberi 261-262 Ft/€ árfolyamhoz képest a jelenlegi, 244-245 Ft/€ jelentős felértékelődést jelez. A változás (≈17 Ft/€) az importfelhasználók számára elvileg jelentős megtakarítást, az exportőröknek pedig komoly bevételkiesést jelent.
· A forint 2004-ben bekövetkezett erősödése megközelítőleg 150-170 Mrd Ft veszteséget okozott a hazai termelőknek, ugyanakkor mintegy 300-325 Mrd Ft hasznot is hajtott, amiből legalább 100-110 Mrd Ft a kereskedőknél maradt és nem a fogyasztókat gazdagította.
· A gazdaság szereplői – kamarai felmérés szerint – a 251-260 Ft/€ árfolyam-szintet ítélik megfelelőnek, egyidejűleg nagyon fontosnak tartják az árfolyam stabilitását (a kamarai felmérés eredményeit a mellékletben ismertetjük részletesen).
· Az árfolyam kívánatos mértékéről minden bizonnyal addig folytatják a vitákat, amíg az önálló nemzeti valuta létezni fog – vagyis az euró bevezetéséig. Viták helyett szakmai műhelymunkára lenne szükség, egyebek között a tagdevizává váló forint euróhoz képest rögzített árfolyamának kialakítása céljából.
A továbblépés
1. A gazdaság dinamizálása, a versenyképesség javítása érdekében a még mindig magas kamatszintet fokozatosan tovább kell csökkenteni, ami összehangolt monetáris és fiskális politika eredményeként valósulhat meg. A feladat végrehajtása az MNB kompetenciájába tartozik, de a kormány részéről is további egyensúly-javító, szervezeti-takarékossági intézkedéseket kell tenni.
2. A fokozatos, egyszeri mértékében 50-100 bázispontos kamatcsökkentéseknek nemcsak megvan, de erősödik a realitása. A csökkenő kamat a forintra nehezedő felértékelődési nyomást is enyhítené, majd a nominális árfolyamszint emelkedéséhez, kisebb leértékelődéshez vezethetne. Az árfolyamszint 10-15 forintos emelkedése 4-5 %-os leértékelődéssel egyenértékű, amihez 0,4-0,5%-os inflatorikus hatás tapad.
3. Alacsony, az inflációt csak kismértékben meghaladó (de reálkamatot még biztosító) kamatszint mellett az államadósság kamatterhe kisebb, az állam ennek révén csökkentheti az adókat, illetve nagyobb a kiadási oldal mozgástere. A vállalkozói szféra számára egyértelműen pozitív lenne a kamatcsökkentés, az alacsony kamatszint a versenyképesség egyik fontos tényezője.
Ha a kamatok nem haladják meg a versenytársaknál érvényesülő szintet, akkor a hazai vállalkozók költségszintjét nem sújtja relatív többlet-teher. A kamatok mérséklésével párhuzamosan fellendülhet a hitelezés, hozzájárulva a növekedés megélénkítéséhez.
4. A kamatszint mérséklése további előnyökkel is járna. Közvetlen hatásában javítaná a kis- és középvállalkozások (a legutóbbi konjunktúra-jelentés szerint érezhetően romló) üzleti lehetőségeit. Minthogy a kamatszinten keresztül bizonyos mértékig befolyásolható az árfolyam alakulása is, a kamatszint csökkenésével fokozatosan gyengülő forint hatására kedvezőbb helyzetbe kerülnének az exportőrök, különösen pedig a nettó exportőrök. Ennek ismét kettős pozitív vonzata lenne: a magasabb nominális árfolyam előmozdítaná az export bővülését és egyben javítaná a fizetési mérleg egyenlegét.
5. 100 bázispontos kamatcsökkentés becsült éves szintű hatásai:
· a költségvetés kamatkiadásai kb. 70 milliárd forinttal csökkennek (lejáratonként a teljes állomány kamatára vonatkoztatva),
· a vállalkozói szféra eredménye 14-15 milliárd forinttal emelkedik (csökken a forinthitelek kamatterhe, de mérséklődnek a betéti kamatok is).
A gazdaság szereplői gazdaság-politikától, a fiskális és monetáris politika irányítóitól elvárják hogy
· a politikai indíttatású viták, fölösleges számháborúk helyett, pártállástól függetlenül az ország érdekeire és a közgazdasági törvényszerűségekre koncentráljanak;
· a társadalmi-gazdasági életben, ne a konfrontáció, hanem a konszenzus váljék általánossá;
· a pénzügyi és az árstabilitás értelmezésében és kezelésében alakítsanak ki egységes és közérthető platformot, a vitás kérdéseket ennek tükrében oldják meg (PM, MNB stb.);
· tegyék átláthatóvá a szabályozást és kiszámíthatóvá a változásokat, vonják be a vállalkozói szférát a változások és a beavatkozások paramétereinek meghatározásába;
· egyetlen célt, feltételt vagy feladatot se abszolutizáljanak, ne a többi rovására valósítsák meg, a cél- és eszközhierarchiát ugyancsak konszenzus alapján alakítsák ki;
· publikus megnyilvánulásaikban legyen minimum-elvük, hogy “ha nem használhatsz, legalább ne árts”;
· a monetáris és fiskális politikát hangolják össze, az eszköztárak kialakításában és működtetésében, a mértékek meghatározásában tegyenek eleget a fenti elvárásoknak;
· a gazdasági életet jellemző úgynevezett “együttműködési deficit” megszüntetésére a vállalkozói szférával, a gazdasági önkormányzatokkal és érdekképviseletekkel közösen korszerűsítsék, töltsék meg tartalommal a társadalmi párbeszéd fórumait.
A fiskális és a monetáris politika összhangjának megteremtéséhez jelentősen hozzájárulhatna a reálszféra, a fiskális és a monetáris szféra közötti folyamatos együttműködés és párbeszéd. A pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásával összefüggő, különböző szakmai kérdések megvitatására, áttekintésére - a PM, a PSZÁF és az MNB megállapodásának keretében - konzultatív fórumként működik a Pénzügyi Stabilitási Bizottság. A pénzügyi stabilitás azonban nem korlátozható a pénzügyi közvetítőrendszerre, ezért mindenképpen indokolt olyan testületet, fórumot is létrehozni, amely a reálgazdaság és a pénzügyi-pénzpiaci instrumentumok összefüggéseit elemzi, döntési javaslatokat készít elő. Olyan kérdéseket kellene napirendre tűzni, mint például a növekedés vagy a növekedési veszteség és az euró-kritériumok teljesítése, a kritériumok egymás közötti konzisztenciája; helyes vagy elhibázott az inflációs célkitűzések által vezérelt gazdaság- és monetáris politika stb. |