Nem erről volt szó!
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról megalkotott 2003. évi XC. törvény deklarált célja az volt, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére. Az Alap bevételi forrásait egyrészt a vállalkozói szféra által fizetett innovációs járulék, másrészt a központi költségvetés biztosítja.
Az Alap forrásainak biztonságos tervezhetősége érdekében a törvény előírja, hogy az éves költségvetési hozzájárulás nem lehet kevesebb, mint a járulék megfizetésére kötelezetteknek a tárgyévet két évvel megelőző évre elszámolt befizetéseinek összege. Ezt a kötelezettséget először a 2006. évi költségvetési törvényben kell érvényesíteni.
A vállalkozó szféra eredetileg nem támogatta a törvényjavaslatot (ezt az MKIK határozottan meg is fogalmazta), végül annak tudatában törődött bele terheinek újólagos növelésébe, hogy garanciális szabály biztosítja: a költségvetési támogatás nem lehet kevesebb, mint a vállalkozók befizetései. A jogszabály arról is rendelkezik, hogy az Alap pénzeszközeit a gazdasági társaságok által közvetve vagy közvetlenül megvalósított kutatási és technológiai innovációs tevékenységekre kell fordítani.
A 2004. évi tényadatok kedvezőtlen tendenciákat jeleznek:
o 2002. évet követően folyamatosan csökken a hazai K+F ráfordítás;
o az Innovációs Alapból nyújtott támogatások, mintegy kétharmada a költségvetési intézmények burkolt finanszírozását jelentette,
o a regionális innováció fejlesztési-célú forrásainak aránya 2004-ben és 2005-ben alatta maradt a törvényben előírt 25 százalékos mértéknek;
o az Innovációs Alap felhasználására vonatkozó döntésekben a reálszféra nem kap súlyának, szerepének megfelelő részvételi lehetőséget.
A gazdaság szereplői kifogásolják, hogy a kormány korábbi kötelezettségvállalásától elállt, és a - Parlamenthez benyújtott - 2006. évi költségvetési törvényjavaslatban az. ún. garanciális szabály hatályon kívül helyezését kezdeményezte.
Igazolódni látszik az a korábbi félelem, hogy a kötelezettségvállaláskor a jogszabály alkotói nem mérték fel reálisan a költségvetés tényleges tehervállaló képességét, vagy a kormányzati kötelezettség-vállalás szándéka volt hamis, és pusztán a vállalkozói ellenállás „kezelését” szolgálta. E törvényhozói hozzáállás komoly aggályokat támaszt a következő öt évre előterjesztett adócsökkentési tervek hitelességét illetően is.
Az MKIK, a Magyar Innovációs Szövetség és egy sor további munkaadói szervezet a tervezet megismerése után azonnal jelezte egyet nem értését, és a leghatározottabban annak visszavonását kérte a törvényalkotóktól.
Az MKIK és a Magyar Innovációs Szövetség csak olyan javaslatot támogat, amelyben a költségvetés maradéktalanul eleget tesz az Innovációs Alap létrehozásakor, törvényben vállalt 2006 évi kötelezettségének.
Ezzel egyidejűleg kezdeményezi:
o ha a költségvetés 2006-ban nem képes (vagy nem kívánja) teljesíteni befizetési kötelezettségét, a befizetendő innovációs járulék mértéke maradjon a 2005-ös szinten;
o törvényben írják elő, hogy a döntéshozó testületekben, a döntéshozatali eljárásban országos és helyi szinte egyaránt a reálszféra képviselőinek kell többségben lenniük;
o az Innovációs Alapról szóló törvény módosításával garantálják, hogy az Alap éves kifizetéseinek háromnegyedét közvetlenül a gazdasági társaságok K+F, illetve innovációs tevékenységére fordítsák
o a pályázati rendszer elviselhetetlen bürokratikus rendszerét – a pályázatok, az elbírálások, az elszámolások és az egyre nagyobb költséget emésztő ellenőrzés terén – jelentős mértékben egyszerűsítsék.
Budapest, 2005. november 23.
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Innovációs Szövetség
Grafikonok
 |