Mennyiségben „jók” vagyunk, minőségben, vagyis ágazati összetételben közepesek, a hatékonyságban általában gyengék, tőkeellátottságban pedig a legrosszabbak közé tartozunk. Ez derül ki újra meg újra azokból az összehasonlításokból, amelyek a magyarországi kis- és középvállalkozások (kkv) helyzetét az európai uniós statisztikákhoz viszonyítják. Az Európai Unió vállalat és ipar főigazgatóságának jelentése azt vizsgálja, hogy a kkv-k milyen szerepet töltenek be a tagországokban. Hazánkról kiemeli, hogy az ezer lakosra jutó kkv-k száma a 40-es EU-s átlagnál jóval magasabb: 55.
Persze a kkv-k nagy száma, illetve aránya akár „látványos” lehet, ám abból nem derül ki sem az, hogy mennyire vannak összhangban egy adott ország gazdaságának, illetve a helyi vásárlói körnek az igényeivel. Nem mutatja e szám sem az alapítói, sem a társadalmi hasznosságot, vagyis „összértékük” számos tényezőtől függ. Az viszont egyértelmű, hogy az EU valamennyi tagállamában összességében a legnagyobb munkaerő-foglalkoztató a kkv-szektor, függetlenül attól, hogy egy, esetleg néhány tagnak vagy több tucat embernek ad munkát.
A hazai kkv-knak a gazdaságban betöltött hangsúlyos szerepét jól mutatja, hogy immár két évtizede arányaiban tartósan ez a szektor adja az itthoni vállalkozások jóval több mint 99 százalékát. E vállalkozásoknak – főleg a munkahelyteremtésben, a munkanélküliség csökkentésében – kiemelkedő helyük van, hiszen az összes foglalkoztatottnak legalább a kétharmadát alkalmazzák, így e szektor tekinthető a legnagyobb foglalkoztatónak. Ugyanakkor nagymértékben – átlag 40 százalékban – járulnak hozzá az éves bruttó hozzáadott érték (GDP) előállításához, exportértékesítésük pedig 20 százalék körüli. E szektor vállalkozásainak erősségéhez tartozik a gyors alkalmazkodóképesség és a nagyfokú kreativitás, ám mindezek ellenére a hazai kkv-k – az ország nagyvállalataihoz és az EU fejlett tagállamaihoz képest – jelentős lemaradásban vannak a jövedelemtermelés és az export terén. Csak kis hányaduk törekszik nagyobb volumenű beruházásra és létszámbővítésre, alacsony a növekedésorientált vállalkozások aránya.
Itthon a legtöbb kis- és középvállalkozás a szolgáltatások területén tevékenykedik, majd az ipar és a mezőgazdaság következik. Területi megoszlás szerint – az elmúlt mintegy két évtizedben – alig változott a „helyük”: Budapesten és Pest megyében van a legtöbb kkv, ezen belül az összes társas vállalkozás több mint 40 százaléka a fővárosban, az egyéni vállalkozásoknál ez az arány 20 százalék. E mutatók kedvezőbbek a fejlett EU-tagállamokban, amelyekben területileg arányosabban oszlanak el.
A kkv-k külső finanszírozásában erőteljesen érezteti hatását a pénzügyi válság; 2008-ban összességében a mikro-, valamint a kkv-k hitelezésének növekedési üteme lelassult, 2009-ben csaknem leállt, elsősorban a kereskedelmi bankoknál.
Az érdekképviselet elnöke szerint a mikro- és kisvállalkozások pénzügyi nehézségein némileg javított az Új Magyarország Mikrohitel Program, amely könnyített formában és gyorsan teszi lehetővé a kedvező kamatozású mikrohitel felvételét, 10 milliós összeghatárig.
A vidéki Magyarország újjáépítése összetett feladat, azokra a kincsekre is kell építeni, amelyekkel hazánk rendelkezik: az édesvízkészlet, a geotermikus energia és a föld. Ezek felhasználását is tartalmazza az Egymillió új munkahely program. A világ országaiban koncepcióváltás van, minden állam keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel erősítheti a gazdaságát. |